Ha már Székelyföld akkor Csíki Sör #ladatour #ladatourforyuppi #lada #zsiguli #zhiguli #vaz2101 #2101 #csikisor #csik #homebrew #beer #heaven

2017. július 20. 17:05 - ladatour

20067207_571793653211227_5460632578459435008_n.jpg_640x640

ladatour készítette ezt a képet.

Szólj hozzá!

Bulgaria with the Zhiguli

2017. július 15. 14:17 - ladatour

Dear readers!

For starters, we would like to apologize from everybody for the desultoriness of the posts, but for us the time seems to pass a bit differently during traveling. The moment of the departure does not seem so far away, however it feels like that our first stop in Crotaia was months ago. Probably our eventful days cause the disturbance, given that our last few days turned out to be also quite adventurous.

img_3016.JPG

We did not plan to stay so long in Macedonia, we only wanted to check out the lakes of Orhid along with the orthodox monastery. For dinner we ordered the local specialities, and we were made to really wait for them, tho the view totally compensated us for the delay. After a short walk and the observation of the freely walking peacocks, there was an extra surprise, that is, there was no entrance fee to the abbey, we were just kinda ”sheperded in”, in order to get a bit more cultured. After a long discussion, we left for Bansko in the evening, thus night found us on the road, therefore we slept in a parking. Tomi and I in the car, Sziszi slept in a sleeping bag next to the car.

img_3078.JPG

img_3075.JPG

 

 

Roughly one third of the 6 hours long trip left for us, but at least our arrival ended up being smooth. Bansko is a holiday resort, virtually specialised for skiers and for winter sports, which meant two things to us: closed supermarkets and groundlessly cheap accomodation. We could pretty much ”own” a whole 4 storey hotel, from where we explored the area the next day. Since on the first day we got to the zero point too late, we could only go for a few hours long trip leading to a maar, and along the way we could also admire a 1300 year old tree as well. For dinner we had again something regional, which truly impressed us, then we went to sleep considerably early, so that we will have energy for the long trip the next day.

img_20170709_183140_resized_20170714_101815314.jpg

Our alarm went off at half five in the morning, but just like during the night, before the dawn it was extremely cold, so we opted for the snooze. But 2 hours later we left ”in warpaint” just to climb up to the highest peak of the Pirin mountains (Vihren, 2912 m). Besides, that it was almost unpleasently tyring, it was wonderful as well. The higher we got, the more we could see from the more and prettier mountains. On the top we could even play snowball, then we descended on a steep cliff to the valley, where our paths aparted. Tomi, facing distress, went back to the car through the valley, however Sziszi and I climbed up to the Koncheto. This is a ridge, which connects the second and the third biggest peaks, where we could only move while holding on the thick cable, tho it was an incredible buzz! After crawling up on the rocks – not once on all fours – was also ”incoronated” with a thunderstorm, which luckily got us on  the way back, and not on  the mountaintop. Even tho we got soaking wet, we still kept our positive attitude, and after getting back, we changed for dry clothes, and continued the journey to Sofia.

20046171_10203299925335351_1319736801_n.jpg

 

20045904_10203299925935366_689636644_n.jpg

After the 3 hours long trip, the traffic in the city was a pleasent surprise, we easily found our next dwelling in the city, which has the population of about 1 million. We spent 2 nights in the flat of Sziszi’s cousin, where – probably for the first time on our journey – there was hot running-water (which we definitely upvalued along the way).  The centre was 10 minutes of walk and 2 subway stops away, where we visited the Alexander Nevsky Cathedral and another few memorablenesses. After that – regarding the swelter – we sat into a bar, called Raketa Rakija, which had been previously suggested. Martin, the waiter, greeted us, like there has been a years long friendship between us. If we just mentioned anything from the menu, he made sure that next time he shows up with tasters of it. The cozy convo ended with a tasty dinner and swapping phone numbers. We made him promise, that if he comes to Budapest in the future, he would definitely look us up.

20068404_10203299925815363_855621390_n.jpg

The next they we were already on our feet at 5 am, so that we could do the bigger part of our trip to Veliko Tarnovo.  The plan was immaculate, but tiredness was stronger, so we rather rearranged the departure to 10 am. The wind seemed to be very useful again, tho in the city striking swelter was horrible. We literally suffered from that 1,5 hour walk which we took from the car to the old town and to the castle, and then back, so we couldn’t wait to arrive to Sumen. We were put up again at some relatives of Sziszi, who were waiting for us after the long day with that typical ”grandparents like love” and of course the portion of the dishes was ”grandparents like” as well. Tho we did not speak any common language, the atmosphere was great around the table. In the evening a soon-to-be-a-relative showed us the area around. We planned to check out the monument only the next day, tho the view from the neighbouring hills was amazing. The night ended with an open air cinema, where we did not understand a single word, but it was still enjoyable.

img_20170711_185440_resized_20170714_100811306.jpg

img_20170712_143406_resized_20170714_100809055.jpg

img_20170712_180803_resized_20170714_100806694.jpg

Next day we are planning to visit the rightly famous socialist monument, and also, the musuem named after Lajos Kossuth, and then in the late hours we are heading towards Varna.

img_20170713_164922_resized_20170714_101322726.jpg

img_20170713_170635_resized_20170714_100804095.jpg

If we seem like nice guys, please support ”Yuppi tábor”, because they are cool indeed!

Bence

Szólj hozzá!

Már Bulgáriában

2017. július 14. 18:00 - ladatour

Tiszteltolvasóközönség!

Megragadva az első szavakat, szeretnénk elnézést kérni mindenkitől a blogposztok rendszertelensége miatt, de nekünk úgy tűnik máshogy telik az idő utazás közben. Az indulás pillanata ugyan nem tűnik olyan messzinek, de a horvátországi első megálló mintha hónapokkal ezelőtt lett volna. Valószínűleg az eseménydús napjaink okozhatják ezt a zavart, hiszen utolsó pár napunk is nagyon kalandosra sikeredett.

img_20170709_183140_resized_20170714_101815314.jpg

Macedóniában nem terveztünk sokat maradni, csupán az orhidi tavakat néztük meg, az ottani ortodox kolostorral együtt. A vacsoránk az ottani étterem helyi fogásaiból állt, melyre kicsit sokat kellett várni, de a kilátás bőven kárpótolt minket. Kevés séta és a szabadon mászkáló pávák megfigyelése mellett külön meglepetés volt, hogy nem kértek tőlünk belépőt a kolostorba, csak betereltek, hogy művelődjünk egy kicsit. Hosszas tanácskozás után este továbbindultunk Banskoba, így az éjszaka utazás közben ért minket, aznap egy benzinkút melletti parkoló szolgált szállásként. Tomival ketten az autóban, Sziszi pedig az autó mellett egy hálózsákban aludta át az éjszakát.

img_3016.JPG

A 6 órás útból még hátra volt nagyjából a harmada, de legalább az érkezésünk zökkenőmentesre sikerült. Bansko gyakorlatilag a síelőkre és a téli sportokra specializálódott üdülőváros, ami két dolgot jelentett számunkra: zárt szupermarketek és indokolatlanul olcsó szállást. Egy egész 4 emeletes hotelt tudhattunk magunkénak, ahonnan másnap felfedeztük a környéket. Mivel első nap későn értünk fel a kezdőpontra, csak egy tengerszemhez vezető pár órás túrát engedhettünk meg magunknak, ami alatt még egy 1300 éves fát is megcsodálhattunk. A vacsora szintén helyi étel volt, ami mindhármunkat lenyűgözött, majd viszonylag korán elmentünk aludni, hogy legyen energiánk másnapi hosszú túrához.

img_3034.JPG

img_3078.JPG

Fél 6-kor szólt az ébresztőnk, de akárcsak az éjjel, napfelkelte előtt még iszonyú hideg volt, így a „szundi” mellett döntöttünk. Két órával később viszont már teljes felszerelésben vágtunk neki megmászni a Pirin-hegység legmagasabb csúcsát (Vihren, 2912 méter). Az út amellett, hogy már-már kellemetlenül fárasztó volt, egyben csodálatos is. Minél feljebb jutottunk, annál több és szebb hegység tárult a szemünk elé. A csúcson végül hógolyózni is tudtunk, majd leereszkedtünk egy meredek sziklafalon völgybe, ahol elváltak útjaink. Tomi végkimerültségébe visszament a völgyön keresztül az autóhoz, Sziszivel pedig felmásztunk a Koncheto-ra. Ez a második és a harmadik legmagasabb csúcsot összekötő hegygerinc, ahol vastag drótokba kapaszkodva tudtunk csak haladni, de hihetetlen élmény volt. A sziklákon felfelé való, néhol négykézláb mászást megkoronázta még egy vihar, mely szerencsére csak a visszaúton és nem a hegytetőn kapott el minket. Bár így is bőrig áztunk, pozitívan álltunk a naphoz, majd érkezés után átvettünk pár száraz ruhát és folytattuk utunkat Szófiába.

img_3075.JPG

img_3203.JPG

A majd 3 órás út után a városi közlekedés itt kellemes meglepetésként ért minket, a nagyjából egymillió lakosú városban könnyen megtaláltuk a következő szállásunkat. Sziszi unokatestvérének az albérletében töltöttünk két éjszakát, ahol a túra során talán először volt vezetékes meleg víz (ez a dolog határozottan felértékelődött utunk során A szállásról nagyjából 10 perc gyaloglás és két metrómegálló után bejutottunk a központba, ahol az Alekszandr Nyevszkij székesegyházat és pár ottani nevezetességet néztünk meg, majd a nagy melegre való tekintettel beültünk hűsölni egy előzőleg már ajánlott Raketa Rakija nevű bárba. Martin, a pincér úgy fogadott minket, mintha már hosszú éves barátság lenne köztünk. Ha valami elhangzott a szánkból az itallapról, gondosan figyelt rá, hogy a következő megjelenésekor legyen nála belőle kóstoló. A hangulatos beszélgetés egy finom vacsorával és egy telefonszámcserével végződött. Lelkére kötöttük, hogy ha Budapestre jön a jövőben mindenképpen keressen fel minket.

20046171_10203299925335351_1319736801_n.jpg

20068404_10203299925815363_855621390_n.jpg

20045904_10203299925935366_689636644_n.jpg

img_20170711_185440_resized_20170714_100811306.jpg

(bolgár taxis magyar parkolási büntetéssel)

Másnap már 5 órakor talpon voltunk, hogy a nagy meleg előtt letudjuk az utunk nagy részét Veliko Tarnovo felé. A terv kifogástalan volt, viszont a fáradság nagyúr, ezért inkább áthelyeztük az indulást 10-re. A menetszél ismét kimondottan hasznosnak bizonyult, de a városban eszméletlen hőség tombolt. Nagyon megszenvedtük azt a másfél órás sétát, ami az autótól az óvárosba, majd a várba és vissza vezetett, így alig vártuk, hogy megérkezzünk Sumenbe. Ismét Sziszi rokonainál szálltunk meg, akik a tipikus nagyszülői szeretettel és ennek megfelelő mennyiségű vacsorával vártak minket a hosszú nap után. Bár közös nyelvet nem beszélünk, végig remek hangulat ült az asztal felett, este pedig az egyik leendő rokon körbevezetett minket a környéken. Az emlékművet csak másnapra terveztük, viszont a kilátás a környező dombokról is bámulatos volt. Az estét egy szabadtéri vetítős mozival zártuk, amiből természetesen egy szót sem értettünk, de még így is élvezhető volt.

img_20170712_143406_resized_20170714_100809055.jpg

(Veliko Tarnovo)

img_20170712_180803_resized_20170714_100806694.jpg

(Sumen és a rokonok)

img_20170713_170635_resized_20170714_100804095.jpg

img_20170713_164922_resized_20170714_101322726.jpg

Következő nap felmegyünk a méltán híres szocialista emlékműhöz valamint megnézzük a Kossuth Lajosrólelnevezett múzeumot, majd az esti órákban Várna felé vesszük az irányt.


Ha jófejeknek tűnünk, támogassátok a Yuppi Tábort, mert ők tényleg azok! 
www.ladatour.mozello.com/celjaink 

Bence

 

Szólj hozzá!