Tata és a kalandok #zsiguli #zhiguli #ladatour #ladatourforyuppi

2017. augusztus 17. 23:47 - ladatour

20905619_353398308406551_3745839088503095296_n.jpg_640x640

ladatour készítette ezt a képet.

Szólj hozzá!

Ladával a világ végéről vissza...

2017. augusztus 01. 10:14 - ladatour

Kedves LadaTour követők!

Eljött hát az idő, amikor nekikezdünk a nagy Balkán túra utolsó blogbejegyzéséhez.
Legutóbb ott fejeztük be, hogy elindulunk Tusnádfürdőre a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborba, és innen kezd még izgalmasabbá válni a történet….

balvanyosi_szabadegyetem.png

Székelyudvarhelyről az mondhatni zökkenőmentesen megérkeztük Tusványos főút melletti bejáratához, ahol sajnos egy rendőr közölte, hogy nem mehetünk beljebb, még akkor sem, ha előadók vagyunk. Pár perc alatt egy szálloda parkolójában találtunk egy megfelelő parkolóhelyet, és nagy örömünkre találkoztunk a rég nem látott egyetemi barátainkkal, akikkel a következő öt napot is töltöttük. A felső recepciónál kikértük az előadói karszalagokat, és elindultunk a tábor területe felé.

Első nap nagyrészt sátorállítással, és meséléssel telt, ugyanis ilyenkor mindenki látni akarja a képeket, és tudni az apró részleteket is. Az estét egy szokásos bulival zártuk, amin nagy sajnálatomra a srácok elhagytak engem, és fél óra keresgélés után feladtam azt az estét és elmentem aludni. Mentségükre szóljon találkoztak egy másik Barabás Tamással, akivel együtt buliztak reggelig....

Második nap csütörtökön, a Csíki Sör jóvoltából lehetőségünk volt egy gyárlátogatásra Csíkszentsimonon. Előtte felmentünk a Szent Anna tóra, így egy kicsit sietős volt az út lefelé a hegyről. Az autóban rajtunk kívül még három barátunk is csücsült, így a kanyargós, szerpentines út sokszor a hátsó ülésen ülők hátrányára volt. 14:30-ra meg is érkeztünk a sörgyárba. A látogatás rengeteg újdonsággal szolgált számunkra. Megtudtuk, hogy a jó sör alapja a kiváló minőségű víz, hogy a kézműves sör készítésekor az erjesztés folyamata többszöröse a nem kézműves sörökének, és hogy a Mézes Csíki Sör hét kanál havasi mézzel nyeri el az édességét, a 9 %-es alkoholtartalma mellett. img_20170720_160337_resized_20170731_051249958.jpg
A látogatás végén megkóstolhattuk az összes létező sört, amit gyártanak, és egy nagy közös képet is készíthettünk a gyár előtt. Én nem ittam… vezettem.

Amikor visszaértünk kipihentük magunkat, utána pedig belevetettük magunkat a Tusványosi éjszakába. Aznap este szerencsére nem hagytak el a srácok, de ügyeltünk arra, hogy a másnapi focitornára kipihenten érkezzünk.

img_20170720_112145_resized_20170731_051249131.jpg
Másnap 11 kor érkeztünk a Tusványosi Fináléra, ahol a tisztességes 5. helyet szereztük meg a BME csapatának. Aznap este már kicsit izgultunk, hogy hogy lesz a másnapi előadás, ugyanis még azt se tudtuk miről és hogyan fogunk beszélni több ezer embernek szombaton fél háromkor. Mondanom sem kell szombaton ugyanolyan erőteljesen és frissen ébredtünk, mint ahogy egy „fesztivál”-on illik.

A dolgot megfűszerezte, hogy az addig sem kevés ember felvegyült azokkal, akik kifejezetten az Orbán koncertre (helyi szakzsargon) érkeztek. Akik előbb érkeztek az LadaTour-os előadásra meghallgathatták miniszterelnökünk beszédét, és még egy pohár csíki sört is vehettek a tűző napon.

Szombat délután fél három, 40° és megkezdődött a várva várt rögtönzött előadásunk, a közönség sorai között voltak meghívott vendégeink (70%) és még pár olyan ember, akiket még sosem láttunk.
Az eleje nehézkesen ment, de hamar az elkaptuk saját történetünk fonalát, elmeséltük a raftingtól kezdve a gyomorrontáson át, a hídugrást, a túrázásokat, és minden emlékezetes pillanatot, amit érdekesnek tartottunk az utazásunk során. Kicsit aggódtunk, hogy Sziszi nehogy valami cifra szóval színezze meg az előadást, de szerencsére ez kimerült két kóbor basszusban, és bakkerben.

Az előadás végén megtapsoltak minket, és úgy éreztük, hogy itt valami lezárult, valami, amit még mesélni fogunk sokáig, valami, amihez még idő kell, hogy leülepedjen, és felfogjuk.

img_20170722_150314_resized_20170731_051246996.jpg


Szombat este újdonsült maros megyei barátainknak köszönhetően kiváló hangulatban hallgattuk meg a Kowalsky meg a Vega koncertet, és hajnal 5-ig meg sem állt a zenevonat.  A vasárnapi Székelyudvarhelyre tartó utunkat ismét egy defekt nehezítette, de mondhatjuk, hogy ezeket a helyzeteket már megszoktuk. Csíkszeredában egy kedves boltos felhívott valakit, aki tudott valakit, aki nem volt rest segíteni nekünk és kicserélte a kereket, és kivette a lyukas tömlőt belőle.

Amikor megérkeztünk édesanyám káposztalevessel és ordás palacsintával várt minket, elmeséltük élményeinket elbúcsúztunk a csapattársaktól.

img_20170723_131100_resized_20170731_051254320.jpg

Múlt héten meglátogattuk Székelyföld néhány nevezetességét, a Hargitát, Parajdi Sóbányát, korondi Józsa László kézművest, és a Balu Park kalandparkot. Sziszi csütörtökön hazament busszal, Bencét kiraktam szombaton Székelykeresztúron egyik barátjánál, ahonnan indul további tájakra kirándulni, én pedig vasárnap hazahoztam a ladát a parkolóba, ahonnan indult, és amit már több mint egy hónapja nem látott.

20424215_10154936247233940_2654307290255515549_o.jpg

20413873_10154936246733940_7423122533494886673_o.jpg

20292678_10154936244648940_8153035578546305113_n.jpg

img_20170725_155733_resized_20170731_051257346.jpg

Józsa László Korondi Kézművessel


Köszönjük szépen a támogatóinknak ezt az életre szóló élményt, amit nem csak nekünk adott sokat, hanem azoknak a gyerekeknek is akiknek novemberig gyűjtünk blogbejegyzéseinkkel, és később Youtube videóinkkal.

Köszönjük Totalcar, Lada Baráti Kör, Zengő Motorsport, 6x6 Taxi, Lamax Electronics, IBEK S.R.L, Saunabau, Hosch-Kleber, Zelna Borászat, Csíki Sör, Sziget-Szer, BME, Közlekedésmérnöki Szakkollégium :)

Ha jófejeknek tűnünk, utaljatok a Yuppi Tábornak a honlapunkon pár forintot, hiszen amellett, hogy egy jó ügyet szolgáltok, nyerhettek vele egy karton bort is a Zelna Borászat jóvoltából.

Hajrá, és jelentkezünk nem sokára a videókkal és a folytatással ;)

Szólj hozzá!

The final country .... ROMANIA ;)

2017. július 27. 18:08 - ladatour

Mua for everybody ;)

The toughest thing is Sumen was actually waking up, because we were sorrounded by such hospitality at every step we took. The thermometers showed numbers starting with 4, so we went to the monument and the museum only in the afternoon. Our first target must be a lovely museum for any Hungarian, since, as we got to know, even that far away from our motherland, there are monuments tributing for Lajos Kossuth, who was a refugee for a while in Sumen after the revolution. Aftet that, Sziszi climbed up to the hill on foot, meanwhile Tomi and I got there by car, where the gigantic stone statues not just resembled huge transformers, but were also amazing to look at and provided enough shadow for a bit of unwinding.

img_3240_1.JPG

After a long farewell, we headed towards Varna, where we were given the glad hand by Elvira – and it felt like we were in a ”hospitality contest”, because everything just seemed so fine! If we wanted to list all the drinks and different dishes, which had been waiting for us on the tables we sat down to, we would need another blog post – in addition, sometimes the conversation was held on 4 languages. In Varna we ended up having a naked swim in the sea, and the next day – that time already wearing swimming trunks – we ”fought” with the waves for about 2 hours. Being true to ourselves, regardless how much we got used to the warm water, we did not spend there a night more either – in the late afternoon we could already admire the sea in Chernomorec. As an evening program, we tasted some sea food in Sozopol – which is kinda complusory when being next to the sea. The next day we had a very irregular programme - we went to a local, naturist beach, which seemed to be a good way of passing time after overcoming the first shock, till the young showed up wearing swimming suits ”from head-to-toe”. We quickly grabbed some mussels for the lunch, then we left for Romania.

img_3268_1.JPG

After a quick 250 km – which turned out to be considerably boring and uneventful-, we crossed the border, and arrived to Varna Veche, where we immediately headed towards the sandy beaches. We looked for a place to sleep both for us and for the car, and however in the last 3 weeks we had some upscale places to sleep, that night was truly breath-taking. Before laying down on the sunbeds, placed only a few meters away from the water, we walked along the long shore, where we did not really get involved in the ruling hippe-feeling and partying-till-the-early-hours. Instead, we focused on the stars, which we could have a wonderful view at, like we had been laying on the top of an astronomical observatory. The moon just showed up on the horizone, and even the morning was full of surprises for us.

img_3319.JPG

The next day at around 5 am we were all awake – me - because of the sun rise, the guys - because of the couple having some fun next to us, but the buzz was hard to be described anyway. Despite a lot of clouds were flocking together over the horizone, that sunrise was one of the most beautiful, which we had seen during our trip. Out of a flush, i even took a swim among the morning waves, and after getting dry, we packed our stuff, and left for Bucharest. It started similarly to Bulgaria, but getting a flat tire at 90km/h quickly put us off from the pleasent trip. On the highway – after more, than 3 weeks – it turned out that we had had a lifter, so after a quick wheel changing, we rolled to the next gas station, where we got our ducks in a row.

The first thing, which caught our eyes in Bucharest was definitely the traffic. After red, there is no amber, green comes instantly, you always need to be careful, when you are at the beiginning of a line. It is not that rare either, that double four-lane roads end up in a roundabout – which is partially closed due to road works… But at least ”giving way” seems to be just some sort of legend. However the best one was that, when we finally managed to adjust to all these things – as in we immediatelly go, when it is green -, and then 3 lanes of cars started flashing, sounding the horns and showing the middle finger, however we were at the right place. In the evening it started raining a bit again, but fortunately ”Yuppi Camp” had interceded for us, and we were let to stay in the Balassi Institute. The next day we charted the city – mostly on foot, and before we left for Brasov, we went to the Parliament and to the Triumphal Arch by car.

img_20170717_110905_resized_20170725_075132100.jpg

img_20170717_130539_resized_20170725_075128949.jpg

Star Wars rebel pilot

img_20170717_142207_resized_20170725_075122670.jpg

Out of 4 tires, we already had 2 of them, so mathematically speaking, our chances decreased to have another forced stop in the next few days. After arriving to Brasov, it was obvious, that all of us were very tired, so instead of the planned sightseeing, we ended up having some beers. We spent the night in a friend’s friend’s garden, where we had a few square metres for us, and Biceps was safe as well.

img_20170718_102221_resized_20170725_075118287.jpg

img_20170718_100754_resized_20170725_075129779.jpg

img_3324_1.JPG

img_3354_1.JPG

Our next day way virtually the last one from the first part of our trip – it was very unusual for us to spend such little time in the car, but we stopped at many interesting places. We got to Prazsmar in the morning, where we visited a rightly famous fortress-church, and also, Tomi appeared to be our guide a bit as well. After that, we spent a few hours at Segesvar too, where we really enjoyed the shadow in/of the castle, that we heard more and more Hungarian words and we were getting closer to Szekelyudvarhely. We rolled through the familiar gate in the early afternoon, and the joy of our arrival gave us enough energy to unpack everything and clean the car thoroughly. We also took a shower, and ate as much as we could from Tomi’s mom’s rightly famous dishes, since we were leaving the next day to Tusnadfurdo. It was the 28th ”Free University and Youth camp of Balvanyos”, where we met our friends from uni. We will let You know in the upcoming post what happened to us over there!

Bence

If we seem like nice guys, please support ”Yuppi tábor”, because they are cool indeed! ☺

Szólj hozzá!

Románia, avagy az utolsó ország

2017. július 25. 19:57 - ladatour

Drága olvasók!

Sumenben az ébredés volt a legnehezebb dolgunk, olyan vendégszeretet vett körbe minket minden lépésünknél. A hőmérők már négyessel kezdődő értékeket mutattak, ezért az emlékműhöz és a múzeumba csak délután mentünk el. Első célpontunk egy magyar számára oly kedves múzeum volt, hiszen, mint megtudtuk hazánktól ilyen messze is tartanak fent egy emlékhelyet Kossuth Lajosnak, aki a forradalom után egy rövid ideig Sumenben volt menekült. Ezután Sziszi gyalog, Tomival ketten pedig autóval másztunk fel a hegyre, ahol az óriás transformersekre hasonlító gigantikus kőszobrok amellett, hogy lenyűgöztek, elegendő árnyékot nyújtottak egy kis pihenéshez. 

img_3240_1.JPG

Hosszas búcsú után folytattuk utunkat Várna felé, ahol már tárt karokkal fogadott minket Elvira, s mintha egy vendégfogadói versenybe csöppentünk volna, annyira jó dolgunk volt. Ha szeretnénk felsorolni, mennyi étel és ital volt az asztalokon, amelyeket körbeültünk, még egy blogbejegyzést kellene írnunk, ráadásul alkalomadtán 4 nyelven is folyt a társalgás ebéd közben. Várnában részünk volt egy éjszakai meztelen fürdőzésben a tengerparton, másnap pedig – már fürdőnadrágban – bő 2 órán keresztül birkóztunk a hullámokkal. Szokásunkhoz híven, akármennyire is hozzászoktunk már a meleg vízhez, itt sem töltöttünk többet 1 éjszakánál, késő délután már Chernomorecben csodálhattunk a tengert. Esti programként Sozopolban megkóstoltunk pár tengeri herkentyűt, ami a tenger mellett kötelező programnak számít. Másnap elég rendhagyó program volt tervben, egy helyi naturista strandra mentünk, ami az első meglepettség után egész jó időtöltésnek bizonyult, mindaddig, amíg meg nem érkeztek a fiatalok „talpig fürdőruhában”. Gyorsan szedtünk még pár marok kagylót, a délutáni ebédre, majd elindultunk Románia irányába.

img_3268_1.JPG

Röpke 250 km múlva, mely viszonylag unalmasan és eseménytelenül telt, épp csak átlépve a határon megérkeztünk Vama Vechére, itt természetesen egyből a homokos tengerpart felé vettük az irányt. Kerestünk alvóhelyet az autónak majd magunknak is, és bár az elmúlt 3 hétben volt pár előkelő fekvőhelyünk, ez az éjszaka lélegzetelállító volt. Mielőtt lefeküdtünk volna a víztől pár méterre elhelyezett napozókra egy-egy hálózsákkal felfegyverkezve, végigsétáltunk a hosszú parton, ahol annyira nem vittük túlzásba az itt uralkodó hippi-életérzést és a hajnalig tartó bulizást. Ehelyett több időt hagytunk a csillagokra, amikre olyan kilátásunk nyílt, mintha valami csillagvizsgáló tetején feküdtünk volna, a Hold is épp akkor jelent meg a horizonton és a reggel is tartogatott meglepetéseket…

 

img_3319.JPG

Másnap 5 körül már mindhárman ébren voltunk, engem főleg a napfelkelte, a srácokat pedig a mellettünk turbékoló pár keltette, de az élmény így is leírhatatlan volt. Bár a horizont felett sok felhő gyülekezett, a napfelkelte az egyik legszebb volt, amit a túra alatt láttunk. Én még egy hirtelen felindulásból úsztam is egyet a reggeli hullámok között, száradás után pedig összepakoltunk és elindultunk Bukarestbe. Az utunk hasonlóan indult, mint Bulgáriában, de egy 90 km/h-s sebességnél kapott bal első defekt hamar kizökkentett a kényelmes utazásból. Az autópályán – jó három hét után – kiderült, hogy van egy emelőnk, így egy gyors kerékcserével elgurultunk a következő benzinkútig, ahol rendeztük sorainkat.

img_3324_1.JPG

Bukarestben a legelső dolog, ami szemet szúrt, egyértelműen a közlekedés. A piros után kimarad a sárga jelzés, egyből zöld következik, mindig résen kell lenni, ha az elsők között állunk a sorban. Nem ritka, hogy kétszer négy sávos utak egy többlámpás, félig építkezés miatt lezárt körforgalomba torkollanak, de cserébe az elsőbbségadás csak amolyan legenda. A legjobb élmény mégis az volt, mikor végre sikerült alkalmazkodnunk, egyből indulunk a zöldre, és ekkor balról három sávnyi autó villogott, dudált, mutogatott, pedig mi voltunk jó helyen. Estére kicsit megint megeredt az eső, de szerencsére a Yuppi Tábor közbenjárására fogadtak minket a Balassi Intézetben. Másnap nagyrészt gyalog megnéztük a belvárost, majd Brassóba indulásunk előtt még kocsival elmentünk a Parlamenthez (világ legnagyobb parlamentje), és a Diadalívhez.

img_20170717_135401_resized_20170725_080850779.jpg

img_20170717_142207_resized_20170725_075122670.jpg

img_20170717_130539_resized_20170725_075128949.jpg

Egy kis Star Wars 

img_20170717_110905_resized_20170725_075132100.jpg

Romolus, Remus és az Ap.. Anyafarkas

Négy kerékből már kettőt kilőttünk, így matematikailag csökkent az esélyünk egy következő kényszermegállásra, nem is volt gond a következő napokban. Brassóba érkezve már mindannyiunkon észrevehető volt a fáradság, így a tervezett történelmi városlátogatásból csak egy kellemes hangulatú sörözés lett. Éjszakára egy ismerős ismerősétől kaptunk pár négyzetmétert a kertjében, ahol felállíthattunk a sátrat és Bicepsz is biztonságban volt.

Következő napunk gyakorlatilag az utolsó volt a túránk első felvonásából, számunkra szokatlanul kevés időt töltöttünk az autóban, viszont több érdekes helyen is megálltunk. Már délelőtt odaértünk Prázsmárba, ahol egy méltán híres szász erődtemplomot jártunk be belülről, valamint Tomi egy rövid idegenvezetést is tartott. Ezután Segesváron is állomásoztunk pár órát, felmentünk a várba élveztük, hogy árnyékban kellemes idő van, egyre több magyar szóval találkozunk, és egyre közelebb kerülünk Székelyudvarhelyhez. Koradélután gurultunk be a már tavalyról ismerős kapun, az érkezés öröme pedig még elég energiát adott a kipakolásra és az autó kitakarítására és rendberakására. Mi is lefürödtünk, annyit ettünk Tomi édesanyjának messze földön híres főztjéből amennyi csak belénk fért, hiszen másnap már indultunk is tovább Tusnádfürdőre, az idén 28-ik alkalommal megrendezett Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborba, ahol találkoztunk az egyetemi barátainkkal. Hogy ebben a szűk hétben mi történt velünk, a következő blogból kiderül!

img_20170718_102221_resized_20170725_075118287.jpg

img_20170718_100754_resized_20170725_075129779.jpg

img_3354_1.JPG

 

Bence

 

Ha jófejeknek tűnünk, támogassátok a Yuppi Tábort, mert ők tényleg azok! J

Szólj hozzá!