Sziasztok!

Harmadik nap is sikerült korán kelnünk és rögtön egy jó hírrel indult a nap. Bár a tervben kérdőjelesen szerepelt csak, végül lehetőségünk nyílt raftingolni Európa legszebbnek nyilvánított folyószakaszán, amit eszünk ágában sem volt kihagyni. Ismét megcáfoltunk az általános előítélet-morzsát a balkáni emberekről, akik újfent kimondottan kedvesek és segítőkészek voltak. Eljöttek értünk a szállásra, kisbusszal utaztunk a kezdőpontig, ahol megkaptuk a szükséges információkat és vízre szálltunk. Az utunk az Una Nemzeti Park területén vezetett végig, közben pedig 3-4 méter magas zúgókkal is megküzdöttünk. Mindannyiunknak nagy élmény volt az evezés, ráadásul út közben még fürödni is tudtunk. A 4 órás vízi túra után visszavittek minket az autóhoz és folytattuk utunkat Jajca városa felé.

A kora esti órákban érkeztünk meg, igaz itt csak a méltán híres Pliva-vízesést terveztük. A városban hamar megtaláltuk amit kerestünk, közel le is tudtunk parkolni, parkolójegyet sem kellett váltanunk. A vízesés valóban lenyűgöző, de fejben már mindhárman a szálláshely miatt aggódtunk, mivel aznapra nem volt lefoglalva semmi számunkra.
Akik követik az oldalunkat már tudják hol aludtunk, a többieknek pedig meg sem próbálom leírni szavakkal, mert úgysem fog menni… a sátorhelyünk egyenesen a vízesésre nézett, a vár is látszódott, pontosan ott aludtunk, ahol Csontváry Kosztka Tivadar 1903-ban készült „A jajcei vízesés” címe képe készült.

Reggel továbbindultunk Szarajevó felé, az út közben minden simán ment, igaz a célegyenesben megküzdöttünk a szállásunkért a hegyen kacskaringózó utakon. Egy-egy helyen 45 fokos, vagy annál is meredekebb hágókon kellett 1-esben, vagy maximum 2-esben haladnunk. Este lesétáltunk a városba, természetesen alaposan körbejártuk az óvárost és megnéztük a hidat ahol Ferenc Ferdinánd merénylet áldozata lett. Ezen kívül mindhármunkat új élmény volt belépni egy török mecsetbe, ahol olaszul láttak el minket pár hasznos információval a vallásról, az épületről és magáról a városról. Kiderült, hogy oszmán hódítók alapította városban a vallások minden affér nélkül megférnek egymás mellett, a lakosság által leglátogatottabb templomban például ugyanúgy fogadnak keresztényeket, muszlimokat és ortodox vallásúakat is. Az este még tartogatott számunkra két kiváló helyi ételt, megkóstoltuk a város legjobb Ćevapčićijét, ami után desszertként elfogyasztottunk egy-egy Baklavát. Aznapi utolsó programként még a szállásunktól nem messze lévő forrás meglátogatása szolgált, ahonnan gyakorlatilag beláttuk majdnem az egész várost éjszakai fényekkel, ami mondanom sem kell talán, gyönyörű volt.

Magunkhoz híven itt sem töltöttünk sok időt, másnap reggel már 10 órakor az utakat szeltük, igyekeztünk Mostar városa felé. Az autó kifogástalanul működik, még ha nagyon szeretnénk sem lennénk képesek hibát kiemelni. Ennek ellenére Tomi meg volt győződve róla, hogy 40 literes tankkal működünk, de ma kiderült, hogy nem egészen így van. A benzinszint mérő mutató valóban elfeküdt már párszor, de minden alkalommal véges határidőn belül megtankoltuk Bicepszet. Ma úgy határoztunk, hogy Mostarban elég lesz, nagyvároshoz híven hátha olcsóbban megússzuk a benzint. Úgy 40 km-re végső célunktól, egy lankás emelkedőn csökkenni kezdett a fordulatszám, majd hirtelen a nullához konvergált. Szerencsénk volt, hogy a hosszú, hegyi utakon épp félre tudtunk állni, mert a mögöttünk közlekedő két kamion nem nagyon értette a helyzetet.

 Miután megvizsgáltunk pár alapvető problémaforrást, Sziszit felvette egy magyar (!) motoros banda, akiknek korábban még integettünk is, és elvitték őt a következő benzinkútig. Tomival hátradőlve vártuk a friss benzin megérkezését, de egy kis idő elteltével már mi is a „fuel” és a „help” táblákkal stoppoltunk.

Eközben Tomit is felvette egy közvetlen, ámbár csak bosnyákul beszélő srác, így hárman három fele próbáltuk áthidalni a problémát. Másfél óra vesztegelés után mindkét irányból megérkezett a várva-várt üzemanyag utánpótlás és a tank feltöltése – majd három próbálkozás – után folytathattuk utunkat Mostar felé. A hosszú nap végén remek szállás várt minket, mindössze 10 euróért kaptunk egy 2 szobás, konyhás apartmant, légkondival és minden felszereltséggel! Ezen felül érkezés után kiderült, hogy a tulajdonos egy helyi guide, így segítségünkre volt az itteni nevezetességekkel kapcsolatban (persze Sziszi mindent előre megtervezett, így újdonságot nem tudott mondani). Amikor a fizetésre került a sor, hamar kiderült, hogy egy apró félreértésbe ütköztünk: Az interneten mi 10 euróért foglaltuk le az egész apartmant, ő viszont ezt az összeget fejenként szerette volna meghirdetni. Pár perc hitetlenkedés után megnéztük a foglalást, és bár igazunk volt még adtunk neki egy csekély borravalót, hogy senki ne érezze magát rosszul egy ilyen baki után. Mellesleg mi vagyunk az apartman első vendégei! A szemtelenül olcsó szállásról 10 perc séta után beérünk az itteni óvárosba, valószínűleg rendesen szemügyre vesszük a hidat ahonnan másnap ugrani terveztünk és lakmározunk egy jót még a helyi nevezetességekből.

Az eredeti terv szerint holnap Dubrovnikba érkeznénk, de mivel tudtunkra jutott, hogy egy ünnep miatt rengeteg turista érkezik az amúgy is zsúfolt városba, ezért előre láthatólag kihagyjuk az úti célt és rögtön Kotor a következő állomás.  

Ha jófejeknek tűnünk támogassátok a Yuppi Tábort, mert ők tényleg azok ;)

Üdv néktek,
LadaTour